Arra számítottam, hogy az első egy-két hét magányosan telik majd, de nem így történt.
Amint Budapesten felszálltam a buszra, az előttem ülő lányról kiderült, hogy ő is magyar és ő is Nizzába jön tanulni Erasmussal és abban a koliban fog lakni, amelyik 10 perc gyaloglásra van az enyémtől. Vele szoktam találkozni, és azzal a csajjal, akiről kiderült, hogy nem is francia, hanem togói, de tíz éve Párizsba költöztek, aztán Debrecenbe jött egyetemre és az angol képzésben tanul közgázt. Volt a buszon még egy lány, akivel meg ugyanabban a koliban lakunk, de őt ritkán szoktam látni. A koliban már megismerkedtem pár franciával, az egyik srác pont közgázt tanul és pont harmadéves, mint én és két „közgázos-erasmusossal”: egy szlovák lánnyal, aki Csehországból jött meg egy olasz sráccal.
Pénteken volt egy facebookon szervezett „első Erasmusos találkozó”. Én kb. 8 emberre számítottam, ehelyett 88-an voltunk. :) Ez annyira sok, hogy nem is tudtam mindenkivel beszélni, bár nem mindenki volt erasmusos: eljött pár francia is. Lehet, hogy ők voltak a szervezők… Tőlük tudtam meg, hogy az ánizslikőr márpedig Nizza ősi itala és itt már sokkal régebb óta készítik és fogyasztják, mint Görögországban (ahol ouzo a neve) vagy Törökországban (ahol rakinak hívják) vagy egyéb helyeken a Földközi-tenger mentén. Persze az említett országokban nem így tartják, és mindenütt nemzeti kincsként tekintenek erre a medvecukorra vagy negróra emlékeztető ízű, átlátszó italra, ami hazánkban már annál kevésbé népszerű…
Az emberekre visszatérve: sokan jöttek Németországból, velük az anyanyelvükön beszélgettem :) ; többen voltak Olaszországból, Lengyelországból, Csehországból, Szlovákiából, Magyarországról is J viszont egy görög srác szomorúan mesélte, hogy Görögországból ő jött egyedül és neki olyan rossz, bezzeg nekünk milyen jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése