Mielőtt hazamentem, a pakolás közepette leszakadt a polc a szekrényben, mert 4 pöcök tartotta és egy kiesett. Ez hiányzott...
A szekrényemre amúgy vettem lakatot, mert van egy enyhe üldözési mániám, bármilyen szituációban el tudok képzelni 3 féle módot, hogy hogyan tudják ellopni az értékeimet.
Amúgy indulás előtt 5 perccel megtaláltam a pöcköt, de akkor már nem volt idő vállfára visszarakni a cuccokat, amiket egy órán keresztül hajtogattam...
5 hét alatt alig gyűrődtek össze a ruhák a 10 kilós kupac alján...
De legalább tavasz van :) Ezt látom az ablakomból:
2011. február 26., szombat
Újra Nizzában 2. rész: Visszaút Februárban
Népligeti buszpályaudvar ismét. Most metróval érkeztem, így hamar megtudtam, melyik kocsiállásról indul a busz, mert a -1 szinten volt kiplakátolva. Este negyed tíz, a pénztárak és minden zárva, de voltak azért emberek, és indultak buszok mindenfelé. „Értesítjük tisztelt utasainkat…” Ajjajj, a MÁV-nál a rossz hírek szoktak így kezdődni… :S „…hogy autóbuszjárat indul Veszprémbe,…” Huh, OK, minden rendben…
Hallótávolságon belül egy hittérítő magyarázta egy srácnak, hogy hogy találta meg Istent, aztán jött arra 3 arab srác. Tanácstalanul járkáltak körbe, aztán az egyik odajött hozzám: -Ne haragudj, beszélsz magyarul? –Igen. –Nem tudod, a barátom megy Marseille-be… (mutatja a másik srác buszjegyét) melyik busz, hol? Ő csak angol és francia beszél, nem beszél magyar. … Mondtam nekik, hogy én is azt a buszt várom, stb. És innen fog indulni, de majd fél 11-kor érkezik. –Kérlek, légy szíves tudsz neki segíteni, mi megyünk, ő nem beszél magyar, segíts légy szíves neki megtalálni a buszt.
Jött a busz időben, felszálltam, néztem, hogy hol van hely, de hátul minden széken volt valami, a hátsó 5 ülésen meg egy szivacs végigterítve, ott aludt a 3. sofőr (amúgy 2 szokott lenni). Elöl az első 2x2 ülés a sofőrök cuccaival volt tele, a második sorban volt hely. Innen jó volt a kilátás, de a mozi-élmény még az előző lengyel filmes útinak is alatta maradt. A mostani filmek angol nyelven voltak (román felirattal) de mivel a sofőr rádiót hallgatott, a másik ülésen egy csaj meg mp3-at 100-as hangerőn, nem hallottam a szöveget.
Elindultunk, elszunyókáltam, majd egy óra múlva arra ébredtem, hogy megálltunk és felszállt egy egyenruhás „Vám Zoll Customs” egyenruhában. Wtf? Románia felé indultunk vagy mi van??? Valamit otthon felejtett a sofőr? :D Nem, a Dunántúlon voltunk, csak kifogtunk egy ellenőrzést. A vámos végignézte az iratokat, minden romántól megkérdezte, hogy Cigaret? Un paket? (1 csomag?) OK. Bevilágított a fejünk fölötti csomagtárolóba, (a sofőrök öltönye, amit nem volt kedvük felvenni, ruhazsákban lógott az ablakon), áttapogatta a ruhazsákot, bevilágított minden tartóba, aztán mondta a sofőrnek, hogy „dzseki”. (Ami ezt jelentette: Legyen szíves, vegye fel a kabátját, sapkáját, hogy ne fagyjon meg, amíg mi átnézzük a csomagtartót és a motorházat. – Mondom én, hogy a magyar nyelvben tér el leginkább ahogy mondjuk és ahogy írjuk :D ) Mindent rendben találtak, így folytathattuk utunkat.
Út közben egy magyar csajjal beszéltem egy keveset, aki a párjával Franciaországba költözik és most azért utazott 2x1500 km-t (!!!), mert személyesen meg kellett jelenjen egy hivatalban. Mohammeddel is beszéltem angolul annyit, hogy franciául jobban tud. Franciául bár nálam kevésbé tudott és még dadogott is, de azért megértettem. Amiket mesélt, abból nem tudom mennyi igaz, csak azért írom le nektek, hogy amikor bosszankodtok, hogy drágult a benzin vagy a mozijegy, akkor jusson eszetekbe, hogy a világ más részein milyen élete van az embereknek.
Mohammed 24 éves, Gázában nőtt fel, ami most épp Palesztinához tartozik, de nem minden állam ismeri el. 1 éve hagyta el Gázát, miután a családjából egyedül ő maradt életben... A következő útvonalon jutott el Gázából Magyarországra iratok nélkül (!): Egyiptom, Líbia, Törökország, Görögország, Macedónia, Szerbia, Magyarország. Ezt a 3 földrészt érintő utat 3 hónap alatt tette meg. Hogy milyen körülmények között, abba bele sem merek gondolni. Szegeden elkapták, 10 napra börtönbe csukták, amiért nem voltak iratai (útlevél, vízum, stb.), majd a debreceni menekülttáborba került. Kapott egy „humanitárius tartózkodási engedélyt” 1 évre. Mutatta nekem papírt, kérdezte, hogy melyik szó mit jelent, és hogy miért azt írták rá, hogy Gáza, Izrael, nem pedig Palesztina… Dolgozott Budapesten festőként, burkolóként stb., aztán gondolta, ellátogat Dániába, mert ugye schengeni térség része hazánk, nem véletlenül jött éppen ide Mohammed.
1 éve volt egy EU-s (választható) tantárgyam, ahol azt tanultuk, hogy korábban harmadik ország állampolgára ha magyar tartózkodási engedélyt kapott, akkor sem utazhatott (elvileg) más schengeni országba, de ezt a szabályt már eltörölték, hiszen határellenőrzés hiányában gyakorlatilag tudtak utazni, csak akkor volt gubanc, ha esetleg valahol igazoltatták őket, amire persze kicsi az esély. Mohammedet 2 hét után igazoltatták Dániában, ahol hiába mutatta a kizárólag magyar nyelvű tartózkodási engedélyét. „Mondtam a rendőröknek, hogy hozzanak nekem tolmácsot, de csak annyit mondtak, hogy fuck you és 10 napra börtönbe zártak. Aztán vettek nekem egy repülőjegyet Budapestre.” (Még jól járt, csak odafele fizette ő a jegyet… Most is csak egy útra vette a francia buszjegyét…)
A vámos ellenőrzéskor még nem gondoltam, hogy másnak milyen izgalmat jelenthet egy ilyen, de a magyar vámosnak semmi baja nem volt a magyar tartózkodási engedéllyel. Ahogy Olaszországba értünk, viszont a srác elkezdett kérdezgetni, hogy milyen útvonalon megyünk, stb. Meg egyre jobban dadogott és tövig rágta a körmét. Szerinte - „Sarkozy most sok ellenőrzést csinál a francia határon.” - Tényleg? Szerintem nincs semmi határon, csak egy tábla, hogy Üdvözöljük Franciaországban. – De most (mondott egy nagy számot) ember érkezett Olaszországba Tunéziából, nem hallottad??? Meg a románokat is hazaküldte… A határon mindenesetre nem volt ellenőrzés, de az autópályán attól még lehet, ahogy otthon is volt.
És miért tartott Marseille-be Mohammed? Mert ott jobban lehet keresni, mint Magyarországon.
– „Magyarországon 300 eurót (80 ezer Ft) fizetek a lakásért, Marseille-ben 250 eurót.” Budapesten 5000 Ft-ot keresek egy nap úgy, hogy reggel 7-től délután 5-ig dolgozom. Az a pénz nem elég semmire. Kifizetem a lakbért, veszek ennivalót, cigit meg sampont és ennyi.
– Marseille-ben hogy találtál lakást ilyen olcsón? Hányan laktok egy szobában?
– Egyedül lakom.
– Nizzában legalább 400 euró egy szoba.
– Nizza drága.
– (Ezt a 250 eurót nehéz elhinni, de mindegy.) És Budapesten hol laksz, hogy olyan drága a lakbér?
– Váci uca. Ismered?
– Tessék? A Váci utcában???
– Igen, ott van a belvárosban.
– Pesten feleennyiért is kapsz lakást, ha nem ragaszkodsz a belvároshoz, tudtad?
– Igen, néztem lakást a Keletinél, de az nem jó. Sok ott a drogos és az arab.
– (Az arab? Ha te mondod… Amúgy ő saját bevallása szerint arab, akkor mi a baja az arabokkal? Lehet, hogy romát akart mondani…)
– Dániában nagyon drága volt a lakás. És hideg van, -15, -20 fok. Nyáron is csak 20 fok van, brrr. És mennek az emberek a tengerpartra 20 fokban.
– Akkor ott jól felöltöznek az emberek, biztos. (A srácnak nem volt kabátja, pedig Pesten nem árt azért télen.)
– Hát igen, meg vedelik a vodkát…
Ezúttal is hamarabb érkeztem Nizzába, mint vártam, így busszal könnyen eljutottam a koliba. A szobámat szerencsére éppen olyan állapotban találtam, mint ahogyan itthagytam.
Újra Nizzában 1. rész: Hazaút januárban
Na, most zavarban vagyok, mert a hazaútról nem írtam… (4 hét alatt 7 vizsga és 1 beadandó úgy, hogy otthon kezdtem el rájuk tanulni és a beadandó témáján gondolkodni miközben papírmunkákat is intéznem kellett, azt hiszem elég mentség.) Na jó, akkor írok pár gondolatot a hazaútról azoknak, akiknek nem meséltem.
A buszállomás Nizza központjában van, itt kellett lefoglalnom a jegyet (amit még otthon megvettem, de nyílt végű volt, mert augusztusban még nem tudtam, hogy január hanyadikán megyek haza). Szóval elmentem lefoglalni a jegyet december vége fele, minden rendben volt, mondta a hölgy, hogy hanyas kocsiállásról indul majd a busz, fizetnem sem kellett, örültem.
A helyi buszokon van pár hirdetőtábla. Alaphelyzetben az olvasható rajtuk, hogy az spórol a legtöbbet, aki nem bliccel, mert a jegy max. 1 euró (konkrétan nem maximum, hanem 1 euró és kész) a bírság pedig min. 42 euró 28 cent (igazából ha van bérleted, de nem csipogtattad, akkor csak 23 euró 15 cent) szóval van egy kis reklámszagú túlzás a dologban, de sebaj. Ősszel a következő sztrájok időpontját hirdették ezeken a táblákon, de december végén új plakát került oda, miszerint feltúrják a buszállomást január 5-én, ezért a buszok az állomáshoz közel lévő buszmegállókból indulnak. Erről persze egy szót sem említett a hölgy, aki lefoglalta a jegyemet...
Január 16-án vasárnap indultam haza. Szombaton, miután a neten az szerepelt, hogy a buszok a belvárosi buszpályaudvarról indulunk, még rávettem magam, hogy elsántikáljak odáig. Kiderült, hogy az a pályaudvar teljesen bezárt, viszont legalább kiírták, hogy a nemzetközi buszok mostantól az „Új nemzetközi buszpályaudvarról" indulnak és oda is érkeznek, (kivéve éjszaka, mert akkor szintén oda :D , ezt az információt 2 plakátból kellett összerakni) ami a reptérhez van közel és a 23-as busz megállójától van 40 m-re, vagyis tömegközlekedéssel mindössze 70-80 percre van a régi buszpályaudvartól, ennyi idő alatt pont lekésed a buszt, ha nem vagy képen. A kolimhoz ennél közelebb volt, a buszsofőrtől megkérdeztem, hogy melyik irányba van az a 40 méter, erre mondta, hogy majd odafordul, ne szálljak le a rendes megállóban, szóval jófej volt.
Az új nemzetközi buszpályaudvart még építik. Fém kordonnal van körbekerítve… Az egyetlen biztató jel egy Eurolines-os busz volt, ami üresen állt a kerítésen belül, a mobilvécé mellett. Ekkor gondoltam, ideje felhívni a jegyemen található telefonszámot, de azon a számon nem volt előfizető kapcsolható. Találkoztam egy lengyel párral, nekik is Eurolines-os buszjegyük volt. A nő nem tudott franciául, de aranyos volt nyújtotta a kezét a csomagom fele és mondta, hogy helfen (segíteni, német). A hapsi tudott franciául, és neki megvolt az érvényes telefonszám, amit nem vett fel senki. Kicsit gagyogtunk: Budapeszt? Ááá, mágyár! :) és szerencsére megérkezett a busz. A sofőr kiszállt, kinyitotta a fémkordont, arrébb rakta a téglát és beállt a sóderes részre. A buszon a tábla: Warszawa – Budapeszt – Vienna – Francja… Ez kell nekem! A sofőr listáján is rajta voltam, szuper!
Nizzában január 16-án délben legalább 12 fok és ragyogó napsütés volt. Fél óra utazás után havas hegycsúcsok látszottak, majd Olaszországtól hazáig köd (látótávolság 50 és 150 méter között váltakozott) és hideg, majd hó. Havat egy éve nem láttam, így ez nekem pozitív élmény volt :)
Az úton raktak be valami másodosztályú filmet. Eredeti angol nyelvű szöveg és pár másodperc után lengyel szinkron úgy, mint a dokumentumfilmekben. És egy hapsi szinkronizálta az egész filmet, a nők hangját is. Volt angol felirat, de nem tetszett a film, ezért inkább zenét hallgattam, csak az alagutakban mindig recsegett a rádió, így maradt a telefonomon lévő 20 szám, amiknek már kívülről tudom a szövegét. Aludni egész jól tudtam volna, ha két üléssel arrébb egy láncdohányos nem csattogtatja az öngyújtóját remélve, hogy akkor jobban szalad az idő a következő cigiszünetig.
A szünetek úgy néztek ki, hogy megálltunk és a sofőr lengyelül mondott egy mondatot, majd még annyit, hogy quinze (15, francia) Minute (perc, német, franciául minütnek mondják).
5 óra 55-kor valami hosszabb szöveget mondott lengyelül, amiből annyit értettem, hogy Budapeszt. A feliratok németül voltak, de mindjárt kiderült, hogy mi a helyzet… Odajött hozzám és mutatta az ajtót, hogy Budapeszt arra van. És mutatott a busz mellé, hogy „change bus. Other bus. 7 o’clock.” és kirakta a bőröndömet. A váró fél 7-kor nyitott, így a hideg bécsi hajnalban vacogva azon gondolkodtam, hogy vajon az üres helyet mutatta, hogy oda jön a buszom 7-kor vagy a másik buszt, amin a Bécs-Prága felirat szerepelt németül?
Odajött hozzám egy ázsiai srác: – Are you going to Hungary?
– Yes.
– Akkor beszélsz magyarul, ugye?
Elmesélte a kalandjait a Marseille-i a francia idegenlégióban. És a felvételi pszichológiai tesztjét. ( - Buzi vagy? – Nem. - Biztos? – Biztos. – Kivel aludtál utoljára? – XY. – Mik a szülei? - … . – Buzi vagy? – Nem. – És ha kiderül?? ….)
Végre megérkezett a magyar busz magyar sofőrrel és elindultunk. Elszunyókáltam, és mire felébredtem, az autópályán a kijárat felirat magyarul szerepelt <3 A mosonmagyaróvári buszmegálló melletti büfén feliratok: Forró tea kapható! Forró tea kapható! Rendelést felveszünk! :D A vonaton az emberek magyarul károgtak, hogy „aou.. de meleg van!! mán az elébb is szóltunk! Nyissanak mán egy ablakot mer meg lehet itt sűűűlni!!” Velem szemben a néni: nem lehet kinyitni az ablakot? (megpróbáltam, persze, hogy ki lehetett) Majd jött egy csávó, becsukta. „Mán elnéjzíst, de hátravág a huzat”
Karcagon felszállt pár szakközepes srác:
-Hát Béla hun van?
-Mán hazament. Mer lóg.
-Mindig lóg
-Oszt aki egy deszkábúl nem bír kivágni egy háromszöget, az nekem ne pofázzon!
-Deszkábúl? Háromszöget? Hogy-hogy háromszöget?
-Há úgy, hogy itt van így a deszka, oszt így átlósan kettévágod oszt akkor háromszög.
-Jaaa. Azt minek kellett a?
-Széjnakötőünek…
Hát, ilyenek voltak… Hazaértem. <3
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)