Múzeumok Éjszakája

Mióta itt vagyok, 1 múzeumban voltam, már pont gondoltam, hogy ideje lenne elmenni legalább a "kötelezőkbe". Erre megpillantottam ezt a plakátot:

(Megjegyzem, a Múzeumok Éjszakáját én inkább múzeumok estéjének hívnám, mert este hattól tizenegyig vannak (itt) a programok és az nekem még "este".)

A Chagall Múzeumba mentem először. A Múzeumok Éjszakája alkalmából itt idegenvezetést is tartottak vagy tárlatvezetést vagy minek mondják. Direkt akkorra mentem. Aztán 10 perc után úgy döntöttem, hogy inkább nézem magamnak a saját tempómban. Nekem annyira nem tetszettek a festmények, elég egyformák voltak csak más színekkel. De ez egy kicsi múzeum.

Ez egy szőnyeg:

 Ezek meg textildarabok felragasztgatva:

Na jó, inkább megyek tovább a Matisse Múzeumba. Mellette van a Régészeti Múzeum: két legyet ütök egy csapásra!
Belépek a Matisse Múzeumba.
A pénztáros hölgy mosolyogva: - Bonjour.
Én: -Bonjour.
-Votre nationalité, s'il vous plaît?
(miért kérdezi ez, hogy milyen állampolgár vagyok?? vagy rosszul értettem?)
-Je suis hongroise/magyar vagyok. (ejtsd: ongroáz) 
-Anglaise/angol? (ejtsd: anglez) basszus, ezt minden francia félrehallja, hihetetlen.
No pictures please.
(ja, csak ennyit akartál mondani?)
hát, így jártatok. no pictures. Ez a múzeum viszont tetszett nagyon. A képek kevésbé voltak "modernek" és ez volt a legjobb bennük. De persze Matisse is kipróbált sokféle technikát, csakúgy, mint Chagall.
Mint minden múzeumban, itt is voltak olyan alkotások, ahol elővett az "ilyet én is tudok" érzés. Egy példa (ezt az egy képet netről töltöttem, mivel én nem fotózhattam)

Kifele menet kiderült, hogy a pénztáros angoltudása is "output mode"-ban van, nem csak a BKV ellenőröké. Azaz egy-két mondatot el tud mondani, de semmit nem ért. (Egy turista a Régészeti Múzeumot kereste.) Én már láttam az ablakból, hogy hol van. Egy nyitott valamit kell elképzelni, mivel egy 3. századi fürdő romjai képezik a "gyűjtemény" nagy részét, és akkor már (érthető módon) nem nyúltak hozzájuk, inkább felhúztak mellé egy épületet.

Ó, ne vicceljetek már, Karthagóban is több kő maradt... Ja, hogy tovább is van :)

Láttam két csávót, akik... Mit csinálnak ezek a jóemberek?? Tüzet gyújtani a múzeum területén?! Nee..

 Az épületbe beérve kiderült, hogy ez a tűzgyújtási technikákról szóló bemutató maradványa :D Micsoda programok, le a kalappal!

Bent is voltak még leletek, cserépdarabok, ékszerek... Meg egy asztal homokkal, ahol a régészek eszközeivel lehetett ismerkedni: véső, ecset, stb. Az asztalt körülállta pár 8-10 éves gyerek és óvodásokat megszégyenítő lelkesedéssel játszottak... a homokkal. Ezt a jelenséget arra tudom visszavezetni, hogy az itteni játszótereken nincs (kutyapiszkos-üvegdarabos) homokozó. Ez az élmény így eddig kimaradt az életükből, úgyhogy most egyiket sem érdekelték a régészek szerszámai. :)

Hahaha... Eljössz a Régészeti Múzeumba és a kövek helyett egy közönséges éti csigát örökítesz meg?

A negyedik és egyben utolsó múzeum, ahol jártam, az a Masséna Múzeum. Vele szemben antik tárgyak boltja... XD  Vajon honnan származnak azok a tárgyak?

Ez a múzeum, mint kiderült, egy hercegi család villája, ami 1919-ben "a város tulajdonába került", és a néznivaló maga az épület.

Belülről pedig úú... de... hűű... jéé...

A padló mozaikcsempe, minden csupa márvány, meg arany... Ha ezek száz évvel később éltek volna, azt mondanám, hogy biztos 20 euróssal törlik a...
Annyi teremőr volt, hogy csak na. Hamar rámszóltak, hogy fotózni csak vaku nélkül szabad és ez pech, mert ez az egy gyenge pontja van a gépemnek: vaku nélkül elmosódik a kép.

Ez pedig a virágoskert.. vagy öö.. izé.. a palota parkja. :)

Képek az egyetemről

Az egyetem épülete:

 Van kiállítóterem, de az épület legkülönbözőbb helyein is találkozhatunk mindenféle művészi alkotásokkal. A tető szélén például áll egy öltönyös bábu. A művész nem tudom, mit akart ezzel kifejezni, de engem egy öngyilkos-jelöltre emlékeztet a figura, mert a kezével mutatja, hogy "nem oké".

A padra firkálás itt is jellemző:

ÖÖ, ezt inkább nem fordítom le...

A népszerű chips-, csoki-, üdítő- és kávéautomaták: Egészséges életmód...

A régi könyvtár felszereltsége: 8 sor könyv. Ennyi nekünk is van otthon... De legalább hamar megtaláltam, amit kerestem.Viszont a januárban elkészült új könyvtár nagyon szupi, három emeletes és tényleg hasonlít egy könyvtárra. Kiderült, hogy eddig a közgázos könyvek többsége a jogi kar könyvtárjában volt. Most viszont áthordták az újba. A franciákra jellemző módon a földszinten a numerikus matematika és a molekuláris biológia kaptak helyet. Nem tudtam, hogy ezek is a gazdaságtudomány határterületei, de az ember mindig tanul :D

A franciacsoport kemény magja: (A fiúk annyira tanulnak, hogy nem érnek rá órára jönni)

 

Érdekesség, hogy a franciák mind ilyen furán színes, sokvonalas-kockás papírra jegyzetelnek. (Nem pedig "franciakockás" füzetbe :D ) Kivéve, aki laptoppal jön és gépelve jegyzetel... nagy örömömre, mert így könnyebben el tudom kérni a jegyzetüket és könnyebben ki is tudom olvasni.

Tanulás

Egyetemre járni már önmagában is elég megpróbáltatás, hát még ha nem az anyanyelveden kell tanulnod! Az itteni nehézségeimet 3 pontba tudnám összefoglalni:

1. Nem (teljesen) értem órán, hogy mit mond a tanár. Így a jegyzeteim hiányosak és tele vannak hibával. (Ezért el kell kérnem más jegyzetét.)
2. Háromszor annyi időbe telik megtanulni valamit. (Részben a szótárazás miatt.)
3. Vizsgán akkor is nehéz visszaadni a tanultakat, ha egyébként tudom, hogy mit akarok válaszolni a kérdésre.

+1 (ez első félévben volt inkább jellemző) Nem tudtam, hogy mire kell számítani a vizsgákon és egyébként is szokatlan volt az itteni rendszer. Például, hogy szóbelin nem volt tételsor; illetve egy vizsgaidőpont van tárgyanként, így nem tudod magadnak beosztani a vizsgáidat, csak örülhetsz, hogy a napi három vizsga nem egy időpontban van.

Akit tanítottak oroszul, az emlékezzen vissza, milyen volt azzal szembesülni, hogy a H az N, a P az R, a B a V, az Y az U és az U viszont az I, stb. Hasonló élményben volt részem egy olyan tantárgyból, ahol a nemzetközi szervezetekről tanultunk.

Otthon ezeknek a magyar nevét leggyakrabban az angol rövidítéssel helyettesítjük (például Világkereskedelmi Szervezet, WTO, mint World Trade Organization, nem pedig VKSZ. Kivétel az ENSZ.) A franciák ezzel szemben franciául rövidítik ezeket az intézményeket és az elképzelhető összes kifejezést, hogy megnehezítsék a dolgomat. Szerencsére vannak szavak, amelyeknek csak a kiejtése tér el nagyon az angolban és a franciában, de (majdnem) ugyanúgy vannak leírva. Így ezeket a szavakat kell (na persze fordított sorrendben) egymás mellé pakolni. Máskor viszont nem.

Íme a kedvenc tükörképeim: NATO (North Atlantic Treaty Organisation) = OTAN (Organisation du traité de l’Atlantique Nord), a WTO az OMC, az ENSZ, vagyis a United Nations, UN = NU (Nations Unies). És még… PED = fejlődő országok, az USA az E-U, és az EU pedig az UE, az AIDS a SIDA, a GATT pedig (General Agreement on Tariffs and Trade = Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény) úgy van, hogy Accord général sur les tarifs douaniers et le commerce, bár ennek az angol nevét használják. Az OMC után ökonometriából volt olyan, hogy MCO, az valami rendes négyzetösszeg, de rendetlennel nem találkoztunk a félév során, mert ez még csak „bevezetés” volt az ökonometriába.

Ebben a félévben is kijutott a rövidítésekből, de most egy menedzsmentes tárgy keretein belül. PDG ~ CEO (az elnök-vezérigazgató, de még mielőtt az angolosok belekötnének, legyen csak nagyfőnök). DAS = SBU (stratégiai üzleti egység, de hogy az mi, azt ne kérdezzétek). FCS = ?? ezt még nem bírtam megjegyezni, PME (SME) = KKV (kis- és középvállalatok). A tudásmenedzsment (KM) a GC, viszont a CG az a kontrolling. Na így tanuljál!

Ami az oktatás színvonalát illeti, szerintem ugyanolyan, mint otthon. Csak itt nem kell csoportokban házi dolgozatokat írni. Úgyhogy a „bezzeg Nyugaton mennyivel gyakorlatiasabb az oktatás” jellegű kijelentéseket nem tudom alátámasztani. Van, ami itt jobb és van, ami otthon jobb. Meg persze akad, ami másabb és kinek melyik tetszik.

Hétvége Barcelonában

Franciaországban a felsőoktatás csúcsa nem az egyetem, hanem a „Grande École”. „Egyetem”-re járnak a „többiek”, akiket nem vettek fel, vagy nem tudják kifizetni a tandíjat (pedig csak egy nullával több). Az egyik ilyen suli (itt konkrétan 4 millió kétszázezer Ft egy tanév) szervezte a kirándulást Barcelonába és a maradék helyekre last minute tudtam becsatlakozni egy ismerősömmel együtt. Az embereknek viszont egyátalán nem volt akkora arca, mint amire számítottam. Franciaországban nem akarják az emberek megmutatni a szomszédnak, hogy nekik több pénzük van. Van pénzük, örülnek neki (vagy sajnálkoznak, hogy régen több volt) és ennyi.

A kirándulásra visszatérve: 2 nap, 3 éjszaka, ebből 2 buszon alvás. Aludtam már buszon párszor, de ennyire még egyszer sem szenvedtem. Dupla öröm volt megérkezni. 2 nap szabad program volt, 3 fix időpontot kivéve (be- és kijelentkezés a diákszállóban és hazaindulás). Kaptunk viszont térképet, amin be voltak jelölve a kötelező látványosságok.

Reggel 7-kor érkeztünk, majd 50 főből a 30 lány megrohamozta a 3 mosdókagylós 2 wc-s mosdót. Egy óra sorbanállás és közelharc után indulhatott a városnézés. A képeken figyeljétek a hőmérséklet emelkedését :D

Háttérben a Casa Milá, Gaudí műve és a Világörökség része:

Legjobban az épületek tetszettek, a régi és az új stílus találkozása.

Kolombusz-szobor:

A Sagrada Familia templom szintén Gaudí nevéhez fűződik. 1882 óta építik és 2026-re tervezik befejezni, de szerintem nem akarják igazából.

Sokan mondták, hogy Spanyolország mennyivel olcsóbb, mint Franciaország. Én ezt egyátalán nem vettem észre, de igaz, hogy csak két napot voltam és csak Barcelonában.

Ami feltűnő különbség volt, az először is a tegezés. A franciák sokkal inkább magáznak, mint a magyarok (pl. a ha nem ismersz valakit személyesen, akkor magázódtok, akkor is, ha egy koliban laktok és mindketten huszonévesek vagytok). A spanyolok látszólag a magyaroknál is többet tegeződnek. Nekem legalább is így tűnt, mivel 2 nap alatt egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy jó napot kívánt volna valaki, még az étteremben a pincér is sziával köszönt.

A másik feltűnő különbség a népesség összetétele. A határ túloldalán a barna hajat fekete váltotta fel, az afrikaiakat pedig az ázsiaiak. Nem csak a turisták, hanem a bolti eladók, pincérek, fagyiárusok, stb. közül is rengeteg az ázsiai.

De persze turista is van rengeteg.
Ez itt a Park Güel, ami természetesen Gaudí nevéhez fűződik (mint sok minden más is Barcelonában) és a Világörökség része.

Voltam a Picasso-múzeumban is, ami egy középkori palotában található, de tilos volt fotózni, úgyhogy így jártatok.

A tengerpart:

Épül a 9-es metró… Ezt a képet a budapesti ismerőseimnek küldöm és üzenem, hogy kitartás. 

Piac:

Egyébként bárhol jártam, mozgóárusok tucatja árult leggyakrabban üdítőt, sört, házi készítésű csirkehúsos tésztát, nyakláncot, legyezőt, de volt aki saját készítésű margarita koktélt, "eredeti" Louis Vuitton táskát vagy napszemüveget akart ránk sózni.

Még több kép:

https://picasaweb.google.com/101492179787824266973?authkey=Gv1sRgCNiS95bror-s-gE

Új szoba

Egyik nap összetalálkoztam azzal a Csehországban tanuló szlovák Erasmusos csajjal, akinek nem sikerült elég kreditet összekaparni első félévben, emiatt az otthoni egyeteme nem engedte, hogy 2. félévre is maradjon. Pont a kiköltözés utolsó simításait csinálta. Úgyhogy gondoltam most, hogy 1 szoba tutira üres, itt az ideje megkérdezni a titkárnőt, hogy át lehet-e költözni másik szobába.
- Miért???? (Igazi titkárnős "mindenről tudni akarok" hangsúllyal)
Válasz közben ezt gondoltam: elsősorban azért, mert hót penész a fal. Egyébként meg zajol a mosógép, meg a folyosón lakó minden második ember, mintha azokat száműzték volna a földszintre, akik maguk is annyi zajt csapnak, mint a mosógép, plusz a bejárat előtti részen szoktak hangosan vihogni reggel a takarítónők meg este azok, akiket kiparancsolnak a társalgóból 22.45-kor, amikor a portás bezárja, stb.
De csak ennyit válaszoltam:
- Mert a mosoda mellett lakom, és egész nap a mosógép zaját hallgatom.
- Ouh-là-là... Persze, el lehet költözni. Holnap délelőtt kérdezze meg Jean-Philippe-et a portást, hogy melyik szobák üresek és válassza ki, hogy melyik felel meg Önnek leginkább.

***
Jean-Philippe: - Miért??? (A fene vinne el, most 2x5 perccel több munkám van miattad.)
- Mert a mosoda mellett lakom, és egész nap a mosógép zaját hallgatom.
- eeeh.. (kinyitja a füzetét) Üres a 825 és a 831. Annak a szárnynak az első emeletén vannak. Odaadom a kulcsot, megnézed és választasz.
- Van esetleg más üres szoba is? (Nehogy már két majdnem egymás mellett lévő közül kelljen választanom, mi van, ha mindkettő a budi mellett van?) Lenti szoba?
- eeeh.. (lapoz a füzetében) hát nincs...
- Akarom mondani, fenti. (Vannak még nehézségeim a francia nyelvvel.) Azt hallottam, hogy egy lány most költözött ki a 1035-ből, azt megnézhetem?
- Jó, akkor odaadom a 825 és a 1035 kulcsát. Nézd meg és válasszál.
(Ja, akkor már a 831-et nem adja ide... na mindegy, nézzük a szobákat.)
A 825-nél rosszabbat nehezen tudnék elképzelni. Azt hiszem, Jean-Philippe nem akarta, hogy elköltözzek... A szekrénynek nem volt ajtaja (büdösek lesznek a ruháim, ha főzök), a mosdókagylónak hiányzott a dugója (nem lehet mosni, 5 pár zoknit meg nem viszek a mosodába 4 euróért), az ablakot alig lehetett bezárni, penészes volt a fal és még sorolhatnám. A 831 meg még közelebb volt a WC nyikorgó ajtajához... Na, lássuk a 1035-öst, ennél csak jobb lehet... Ott az ágy kivételével minden rendben volt, viszont az ágy fakerete nagyobb volt, mint a matrac, szóval ha nem fekszel, hanem ülsz, akkor nagyon kényelmetlen.
- Megnézhetek még más szobákat is?
- Hát egyik se jó? Na, akkor még odaadom a 1221-est, harmadik emelet. (Közben rájöttem a számozás logikájára.)
Persze, az sem néz a tengerre, de így jár, aki 5 héttel a félév kezdete után érkezik. Lényeg, hogy nem penészes, a folyosó végén van, ahol nincs annyi zaj, lehet normálisan szellőztetni, mert ennek a folyosónak már van ablaka, amúgy meg olyan, mint az előző szoba. Igaz, hogy nem volt szék, karnis meg lámpa, de azt mondta Jean-Philippe, hogy vigyem át a régi szobából, a karnist meg beírja a füzetébe, hogy hozzanak.

A költözés persze nem volt egy leányálom. Új szobát takarítani, cuccokat összepakolni, harmadik emeletre felhurcolni, kirakni, elrendezni... De kibírtam. Már össze is találkoztam a két új szomszédommal, hát elég elvontnak tűnnek, de ne ítélj elsőre, amúgy meg mindegy nekem, csak ne bömböltessék a TV-t, meg ne beszéljenek olyan hangerővel Skype-on, hogy Skype nélkül is elhallatszik Indiába.
Plusz apró öröm, hogy a folyosó ablaka a tengerre néz és eggyel több konnektor van (nem kell többé félhomályban főznöm a vacsorát). A zuhanyzó annyival másabb, hogy nem tekerni kell a csapot, hanem megnyomni egy gombot, utána meg magától eláll a víz. (Ez azért ilyen, hogy spóroljunk a vízzel, vagyis az ötlet jó.) Viszont úgy van beállítva, hogy ha megnyomod a gombot, akkor az Amazonas vízhozamához hasonló víz zúdul rád 30 másodpercig. Mivel ennél több ideig zuhanyzom, újra megnyomom a gombot és a végén 2x annyi víz fogy, mint a hagyományos csapnál. Így nem jobb ez a megoldás akkor sem, ha 20 egyetemistából 1 rendetlen nem zárná el rendesen a csapot.

Csak hogy lássátok: itt Nyugaton sem tökéletes minden, sőt.

Hegymászás

Az a hallgatói szervezet, amelyik októberben alakult, eddig csak Nizzában szervezett programokat az Erasmusosoknak és 90%-ban bulikat. Második félévre viszont már kirándulásokat is terveznek, aminek örülök. (Persze, azért voltam kirándulni eddig is, hogy nem ők szervezték, de akkor is örülök.)

Múlt vasárnap hegyet mászni voltunk. Útban a vasútállomás felé átgondoltam, hogyan is kell franciául vonatjegyet venni, hogy majd a pénztáros néninek gyorsan el tudjam mondani. Erre azonban nem volt szükség, mert automatából kellett megvenni a jegyet. Emeletes vonattal mentünk, de így sem jutott ülőhely. Nem baj, úgyis csak húsz perc volt az út.

A hegymászás egyébként tök jó program lett volna, de nekem minden bajom volt. Előtte két nap is kocogni voltam, (amire régen nem volt példa), így már az állomáson az aluljáróból felfelé vezető lépcső megmászása sem volt olyan egyszerű, pedig az csak 3 méter volt nem 600. Ezenkívül fájt a lábam a cipőben, gyorsan kellett haladni, ritkán álltunk meg és rövid időre, egyszer melegem volt, máskor fáztam, ha megálltam felvenni/levenni a pulcsimat, lemaradtam, stb. Na mindegy, legalább a kilátás szép volt. De azért remélem, hogy a következő kirándulást hozzám hasonló állóképességűek szervezik és nem ezek a srácok.

A tengerpartról indultunk, hogy könnyebb legyen kiszámolni, hány métert mászunk.

 Ide készültünk:

 Ilyen köves volt a talaj:

 Itt még mosolyogva:

 Itt már csak a fotó kedvéért:

 Eze village az első hegy tetején:

 Ugyanez a falu a második hegyről nézve:

 A helyi nyomornegyed. Tetőterasz medencével:

 Végre :)

Kilátás a második hegy tetejéről:

 Lefelé menet:

Ha még több képet szeretnél látni, kattints a linkre (vagy az oldal tetején a cím alatti csíkra)

https://picasaweb.google.com/101492179787824266973?authkey=Gv1sRgCNiS95bror-s-gE