2011. április 24., vasárnap

Képek az egyetemről

Az egyetem épülete:


 Van kiállítóterem, de az épület legkülönbözőbb helyein is találkozhatunk mindenféle művészi alkotásokkal. A tető szélén például áll egy öltönyös bábu. A művész nem tudom, mit akart ezzel kifejezni, de engem egy öngyilkos-jelöltre emlékeztet a figura, mert a kezével mutatja, hogy "nem oké".

A padra firkálás itt is jellemző:

ÖÖ, ezt inkább nem fordítom le...

A népszerű chips-, csoki-, üdítő- és kávéautomaták: Egészséges életmód...

A régi könyvtár felszereltsége: 8 sor könyv. Ennyi nekünk is van otthon... De legalább hamar megtaláltam, amit kerestem.Viszont a januárban elkészült új könyvtár nagyon szupi, három emeletes és tényleg hasonlít egy könyvtárra. Kiderült, hogy eddig a közgázos könyvek többsége a jogi kar könyvtárjában volt. Most viszont áthordták az újba. A franciákra jellemző módon a földszinten a numerikus matematika és a molekuláris biológia kaptak helyet. Nem tudtam, hogy ezek is a gazdaságtudomány határterületei, de az ember mindig tanul :D




A franciacsoport kemény magja: (A fiúk annyira tanulnak, hogy nem érnek rá órára jönni)


Érdekesség, hogy a franciák mind ilyen furán színes, sokvonalas-kockás papírra jegyzetelnek. (Nem pedig "franciakockás" füzetbe :D ) Kivéve, aki laptoppal jön és gépelve jegyzetel... nagy örömömre, mert így könnyebben el tudom kérni a jegyzetüket és könnyebben ki is tudom olvasni.


2011. április 17., vasárnap

Tanulás

Egyetemre járni már önmagában is elég megpróbáltatás, hát még ha nem az anyanyelveden kell tanulnod! Az itteni nehézségeimet 3 pontba tudnám összefoglalni:
  1. Nem (teljesen) értem órán, hogy mit mond a tanár. Így a jegyzeteim hiányosak és tele vannak hibával. (Ezért el kell kérnem más jegyzetét.)
  2. Háromszor annyi időbe telik megtanulni valamit. (Részben a szótárazás miatt.)
  3. Vizsgán akkor is nehéz visszaadni a tanultakat, ha egyébként tudom, hogy mit akarok válaszolni a kérdésre.
+1 (ez első félévben volt inkább jellemző) Nem tudtam, hogy mire kell számítani a vizsgákon és egyébként is szokatlan volt az itteni rendszer. Például, hogy szóbelin nem volt tételsor; illetve egy vizsgaidőpont van tárgyanként, így nem tudod magadnak beosztani a vizsgáidat, csak örülhetsz, hogy a napi három vizsga nem egy időpontban van.

Akit tanítottak oroszul, az emlékezzen vissza, milyen volt azzal szembesülni, hogy a H az N, a P az R, a B a V, az Y az U és az U viszont az I, stb. Hasonló élményben volt részem egy olyan tantárgyból, ahol a nemzetközi szervezetekről tanultunk.

Otthon ezeknek a magyar nevét leggyakrabban az angol rövidítéssel helyettesítjük (például Világkereskedelmi Szervezet, WTO, mint World Trade Organization, nem pedig VKSZ. Kivétel az ENSZ.) A franciák ezzel szemben franciául rövidítik ezeket az intézményeket és az elképzelhető összes kifejezést, hogy megnehezítsék a dolgomat. Szerencsére vannak szavak, amelyeknek csak a kiejtése tér el nagyon az angolban és a franciában, de (majdnem) ugyanúgy vannak leírva. Így ezeket a szavakat kell (na persze fordított sorrendben) egymás mellé pakolni. Máskor viszont nem.

Íme a kedvenc tükörképeim: NATO (North Atlantic Treaty Organisation) = OTAN (Organisation du traité de l’Atlantique Nord), a WTO az OMC, az ENSZ, vagyis a United Nations, UN = NU (Nations Unies). És még… PED = fejlődő országok, az USA az E-U, és az EU pedig az UE, az AIDS a SIDA, a GATT pedig (General Agreement on Tariffs and Trade = Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény) úgy van, hogy Accord général sur les tarifs douaniers et le commerce, bár ennek az angol nevét használják. Az OMC után ökonometriából volt olyan, hogy MCO, az valami rendes négyzetösszeg, de rendetlennel nem találkoztunk a félév során, mert ez még csak „bevezetés” volt az ökonometriába.

Ebben a félévben is kijutott a rövidítésekből, de most egy menedzsmentes tárgy keretein belül. PDG ~ CEO (az elnök-vezérigazgató, de még mielőtt az angolosok belekötnének, legyen csak nagyfőnök). DAS = SBU (stratégiai üzleti egység, de hogy az mi, azt ne kérdezzétek). FCS = ?? ezt még nem bírtam megjegyezni, PME (SME) = KKV (kis- és középvállalatok). A tudásmenedzsment (KM) a GC, viszont a CG az a kontrolling. Na így tanuljál!

Ami az oktatás színvonalát illeti, szerintem ugyanolyan, mint otthon. Csak itt nem kell csoportokban házi dolgozatokat írni. Úgyhogy a „bezzeg Nyugaton mennyivel gyakorlatiasabb az oktatás” jellegű kijelentéseket nem tudom alátámasztani. Van, ami itt jobb és van, ami otthon jobb. Meg persze akad, ami másabb és kinek melyik tetszik.

2011. április 12., kedd

Hétvége Barcelonában

Franciaországban a felsőoktatás csúcsa nem az egyetem, hanem a „Grande École”. „Egyetem”-re járnak a „többiek”, akiket nem vettek fel, vagy nem tudják kifizetni a tandíjat (pedig csak egy nullával több). Az egyik ilyen suli (itt konkrétan 4 millió kétszázezer Ft egy tanév) szervezte a kirándulást Barcelonába és a maradék helyekre last minute tudtam becsatlakozni egy ismerősömmel együtt. Az embereknek viszont egyátalán nem volt akkora arca, mint amire számítottam. Franciaországban nem akarják az emberek megmutatni a szomszédnak, hogy nekik több pénzük van. Van pénzük, örülnek neki (vagy sajnálkoznak, hogy régen több volt) és ennyi.

A kirándulásra visszatérve: 2 nap, 3 éjszaka, ebből 2 buszon alvás. Aludtam már buszon párszor, de ennyire még egyszer sem szenvedtem. Dupla öröm volt megérkezni. 2 nap szabad program volt, 3 fix időpontot kivéve (be- és kijelentkezés a diákszállóban és hazaindulás). Kaptunk viszont térképet, amin be voltak jelölve a kötelező látványosságok.

Reggel 7-kor érkeztünk, majd 50 főből a 30 lány megrohamozta a 3 mosdókagylós 2 wc-s mosdót. Egy óra sorbanállás és közelharc után indulhatott a városnézés. A képeken figyeljétek a hőmérséklet emelkedését :D


Háttérben a Casa Milá, Gaudí műve és a Világörökség része:



Legjobban az épületek tetszettek, a régi és az új stílus találkozása.





Kolombusz-szobor:

A Sagrada Familia templom szintén Gaudí nevéhez fűződik. 1882 óta építik és 2026-re tervezik befejezni, de szerintem nem akarják igazából.


Sokan mondták, hogy Spanyolország mennyivel olcsóbb, mint Franciaország. Én ezt egyátalán nem vettem észre, de igaz, hogy csak két napot voltam és csak Barcelonában.

Ami feltűnő különbség volt, az először is a tegezés. A franciák sokkal inkább magáznak, mint a magyarok (pl. a ha nem ismersz valakit személyesen, akkor magázódtok, akkor is, ha egy koliban laktok és mindketten huszonévesek vagytok). A spanyolok látszólag a magyaroknál is többet tegeződnek. Nekem legalább is így tűnt, mivel 2 nap alatt egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy jó napot kívánt volna valaki, még az étteremben a pincér is sziával köszönt.
A másik feltűnő különbség a népesség összetétele. A határ túloldalán a barna hajat fekete váltotta fel, az afrikaiakat pedig az ázsiaiak. Nem csak a turisták, hanem a bolti eladók, pincérek, fagyiárusok, stb. közül is rengeteg az ázsiai.

De persze turista is van rengeteg.
Ez itt a Park Güel, ami természetesen Gaudí nevéhez fűződik (mint sok minden más is Barcelonában) és a Világörökség része.



Voltam a Picasso-múzeumban is, ami egy középkori palotában található, de tilos volt fotózni, úgyhogy így jártatok.

A tengerpart:

Épül a 9-es metró… Ezt a képet a budapesti ismerőseimnek küldöm és üzenem, hogy kitartás. 

Piac:
Egyébként bárhol jártam, mozgóárusok tucatja árult leggyakrabban üdítőt, sört, házi készítésű csirkehúsos tésztát, nyakláncot, legyezőt, de volt aki saját készítésű margarita koktélt, "eredeti" Louis Vuitton táskát vagy napszemüveget akart ránk sózni.

Még több kép: