Franciaországban a felsőoktatás csúcsa nem az egyetem, hanem a „Grande École”. „Egyetem”-re járnak a „többiek”, akiket nem vettek fel, vagy nem tudják kifizetni a tandíjat (pedig csak egy nullával több). Az egyik ilyen suli (itt konkrétan 4 millió kétszázezer Ft egy tanév) szervezte a kirándulást Barcelonába és a maradék helyekre last minute tudtam becsatlakozni egy ismerősömmel együtt. Az embereknek viszont egyátalán nem volt akkora arca, mint amire számítottam. Franciaországban nem akarják az emberek megmutatni a szomszédnak, hogy nekik több pénzük van. Van pénzük, örülnek neki (vagy sajnálkoznak, hogy régen több volt) és ennyi.
A kirándulásra visszatérve: 2 nap, 3 éjszaka, ebből 2 buszon alvás. Aludtam már buszon párszor, de ennyire még egyszer sem szenvedtem. Dupla öröm volt megérkezni. 2 nap szabad program volt, 3 fix időpontot kivéve (be- és kijelentkezés a diákszállóban és hazaindulás). Kaptunk viszont térképet, amin be voltak jelölve a kötelező látványosságok.
Reggel 7-kor érkeztünk, majd 50 főből a 30 lány megrohamozta a 3 mosdókagylós 2 wc-s mosdót. Egy óra sorbanállás és közelharc után indulhatott a városnézés. A képeken figyeljétek a hőmérséklet emelkedését :D
Háttérben a Casa Milá, Gaudí műve és a Világörökség része:
Legjobban az épületek tetszettek, a régi és az új stílus találkozása.
Kolombusz-szobor:
A Sagrada Familia templom szintén Gaudí nevéhez fűződik. 1882 óta építik és 2026-re tervezik befejezni, de szerintem nem akarják igazából.
Sokan mondták, hogy Spanyolország mennyivel olcsóbb, mint Franciaország. Én ezt egyátalán nem vettem észre, de igaz, hogy csak két napot voltam és csak Barcelonában.
Ami feltűnő különbség volt, az először is a tegezés. A franciák sokkal inkább magáznak, mint a magyarok (pl. a ha nem ismersz valakit személyesen, akkor magázódtok, akkor is, ha egy koliban laktok és mindketten huszonévesek vagytok). A spanyolok látszólag a magyaroknál is többet tegeződnek. Nekem legalább is így tűnt, mivel 2 nap alatt egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy jó napot kívánt volna valaki, még az étteremben a pincér is sziával köszönt.
A másik feltűnő különbség a népesség összetétele. A határ túloldalán a barna hajat fekete váltotta fel, az afrikaiakat pedig az ázsiaiak. Nem csak a turisták, hanem a bolti eladók, pincérek, fagyiárusok, stb. közül is rengeteg az ázsiai.
De persze turista is van rengeteg.
Ez itt a Park Güel, ami természetesen Gaudí nevéhez fűződik (mint sok minden más is Barcelonában) és a Világörökség része.
Voltam a Picasso-múzeumban is, ami egy középkori palotában található, de tilos volt fotózni, úgyhogy így jártatok.
A tengerpart:
Épül a 9-es metró… Ezt a képet a budapesti ismerőseimnek küldöm és üzenem, hogy kitartás.
Piac:
Egyébként bárhol jártam, mozgóárusok tucatja árult leggyakrabban üdítőt, sört, házi készítésű csirkehúsos tésztát, nyakláncot, legyezőt, de volt aki saját készítésű margarita koktélt, "eredeti" Louis Vuitton táskát vagy napszemüveget akart ránk sózni.
Még több kép: