Karácsony

Szokatlan volt nem a családommal tölteni az ünnepeket… Mindenesetre nem szomorkodtam egyedül a szobámban. Egyik csaj rendezett egy ilyen kis beszélgetős karácsonyi összejövetelt, ami elég nemzetközire sikerült. A nem európaiak voltak többségben, Dél-Amerika, India stb. Jó volt, érdekes volt ilyen messziről jött emberekkel beszélni :)

Mindenki vitt valamit enni vagy inni. A ropin meg a chipsen kívül volt tonhalas szendvics, a mexikói srác olyat hozott, hogy csirkehús-darabok fűszeres szószban (ami a kedvünkért annyira nem volt csípős, mint kellett volna és a hozzávalók között még a kakaópor is szerepelt... na még ilyet sem ettem eddig), én sütöttem fánkszerű tésztából kis golyókat, erre odajött hozzám egy iraki kurd srác, hogy ezt megköszönje, mert a tesója pont ilyet szokott sütni, és de jó stb. ezen kicsit meglepődtem. (Szegény sráctól nem tudtam mit kérdezni, mert a kurdokról a terrorizmuson kívül más nem jut eszembe, aztán végül megkérdeztem, hogy ééés, te mit csinálsz itt Nizzában?) (fogorvosnak tanul egyébkét)
2 művészlélek csaj hozott ananászt, litchit (ilyet is most ettem először, egy élmény volt), édes kekszet és büdös sajtot, mert szerintük utóbbi kettő finom együtt (szerintem meg sem együtt, sem külön nem finom) ...hát ilyeneket ettünk és még mindenféle csokit :)

Megtudtam, hogy Indiában 2 féle diplomát „gyártanak”: lehetsz orvos vagy informatikus. Irodalmat, filozófiát és hasonló tudományokat nem tanítanak egyátalán. Így a francia egyetemen tanulható tárgyak listáján is meglepődtek az indiaiak, nemcsak a franciáknak a munkához való hozzáállásán és a másfél-kétórás ebédszüneten.

Ez pedig a koli karácsonyfája: (a plafonról lelógó díszítés kicsit olaszosra sikerült)