Na, most zavarban vagyok, mert a hazaútról nem írtam… (4 hét alatt 7 vizsga és 1 beadandó úgy, hogy otthon kezdtem el rájuk tanulni és a beadandó témáján gondolkodni miközben papírmunkákat is intéznem kellett, azt hiszem elég mentség.) Na jó, akkor írok pár gondolatot a hazaútról azoknak, akiknek nem meséltem.
A buszállomás Nizza központjában van, itt kellett lefoglalnom a jegyet (amit még otthon megvettem, de nyílt végű volt, mert augusztusban még nem tudtam, hogy január hanyadikán megyek haza). Szóval elmentem lefoglalni a jegyet december vége fele, minden rendben volt, mondta a hölgy, hogy hanyas kocsiállásról indul majd a busz, fizetnem sem kellett, örültem.
A helyi buszokon van pár hirdetőtábla. Alaphelyzetben az olvasható rajtuk, hogy az spórol a legtöbbet, aki nem bliccel, mert a jegy max. 1 euró (konkrétan nem maximum, hanem 1 euró és kész) a bírság pedig min. 42 euró 28 cent (igazából ha van bérleted, de nem csipogtattad, akkor csak 23 euró 15 cent) szóval van egy kis reklámszagú túlzás a dologban, de sebaj. Ősszel a következő sztrájok időpontját hirdették ezeken a táblákon, de december végén új plakát került oda, miszerint feltúrják a buszállomást január 5-én, ezért a buszok az állomáshoz közel lévő buszmegállókból indulnak. Erről persze egy szót sem említett a hölgy, aki lefoglalta a jegyemet...
Január 16-án vasárnap indultam haza. Szombaton, miután a neten az szerepelt, hogy a buszok a belvárosi buszpályaudvarról indulunk, még rávettem magam, hogy elsántikáljak odáig. Kiderült, hogy az a pályaudvar teljesen bezárt, viszont legalább kiírták, hogy a nemzetközi buszok mostantól az „Új nemzetközi buszpályaudvarról" indulnak és oda is érkeznek, (kivéve éjszaka, mert akkor szintén oda :D , ezt az információt 2 plakátból kellett összerakni) ami a reptérhez van közel és a 23-as busz megállójától van 40 m-re, vagyis tömegközlekedéssel mindössze 70-80 percre van a régi buszpályaudvartól, ennyi idő alatt pont lekésed a buszt, ha nem vagy képen. A kolimhoz ennél közelebb volt, a buszsofőrtől megkérdeztem, hogy melyik irányba van az a 40 méter, erre mondta, hogy majd odafordul, ne szálljak le a rendes megállóban, szóval jófej volt.
Az új nemzetközi buszpályaudvart még építik. Fém kordonnal van körbekerítve… Az egyetlen biztató jel egy Eurolines-os busz volt, ami üresen állt a kerítésen belül, a mobilvécé mellett. Ekkor gondoltam, ideje felhívni a jegyemen található telefonszámot, de azon a számon nem volt előfizető kapcsolható. Találkoztam egy lengyel párral, nekik is Eurolines-os buszjegyük volt. A nő nem tudott franciául, de aranyos volt nyújtotta a kezét a csomagom fele és mondta, hogy helfen (segíteni, német). A hapsi tudott franciául, és neki megvolt az érvényes telefonszám, amit nem vett fel senki. Kicsit gagyogtunk: Budapeszt? Ááá, mágyár! :) és szerencsére megérkezett a busz. A sofőr kiszállt, kinyitotta a fémkordont, arrébb rakta a téglát és beállt a sóderes részre. A buszon a tábla: Warszawa – Budapeszt – Vienna – Francja… Ez kell nekem! A sofőr listáján is rajta voltam, szuper!
Nizzában január 16-án délben legalább 12 fok és ragyogó napsütés volt. Fél óra utazás után havas hegycsúcsok látszottak, majd Olaszországtól hazáig köd (látótávolság 50 és 150 méter között váltakozott) és hideg, majd hó. Havat egy éve nem láttam, így ez nekem pozitív élmény volt :)
Az úton raktak be valami másodosztályú filmet. Eredeti angol nyelvű szöveg és pár másodperc után lengyel szinkron úgy, mint a dokumentumfilmekben. És egy hapsi szinkronizálta az egész filmet, a nők hangját is. Volt angol felirat, de nem tetszett a film, ezért inkább zenét hallgattam, csak az alagutakban mindig recsegett a rádió, így maradt a telefonomon lévő 20 szám, amiknek már kívülről tudom a szövegét. Aludni egész jól tudtam volna, ha két üléssel arrébb egy láncdohányos nem csattogtatja az öngyújtóját remélve, hogy akkor jobban szalad az idő a következő cigiszünetig.
A szünetek úgy néztek ki, hogy megálltunk és a sofőr lengyelül mondott egy mondatot, majd még annyit, hogy quinze (15, francia) Minute (perc, német, franciául minütnek mondják).
5 óra 55-kor valami hosszabb szöveget mondott lengyelül, amiből annyit értettem, hogy Budapeszt. A feliratok németül voltak, de mindjárt kiderült, hogy mi a helyzet… Odajött hozzám és mutatta az ajtót, hogy Budapeszt arra van. És mutatott a busz mellé, hogy „change bus. Other bus. 7 o’clock.” és kirakta a bőröndömet. A váró fél 7-kor nyitott, így a hideg bécsi hajnalban vacogva azon gondolkodtam, hogy vajon az üres helyet mutatta, hogy oda jön a buszom 7-kor vagy a másik buszt, amin a Bécs-Prága felirat szerepelt németül?
Odajött hozzám egy ázsiai srác: – Are you going to Hungary?
– Yes.
– Akkor beszélsz magyarul, ugye?
Elmesélte a kalandjait a Marseille-i a francia idegenlégióban. És a felvételi pszichológiai tesztjét. ( - Buzi vagy? – Nem. - Biztos? – Biztos. – Kivel aludtál utoljára? – XY. – Mik a szülei? - … . – Buzi vagy? – Nem. – És ha kiderül?? ….)
Végre megérkezett a magyar busz magyar sofőrrel és elindultunk. Elszunyókáltam, és mire felébredtem, az autópályán a kijárat felirat magyarul szerepelt <3 A mosonmagyaróvári buszmegálló melletti büfén feliratok: Forró tea kapható! Forró tea kapható! Rendelést felveszünk! :D A vonaton az emberek magyarul károgtak, hogy „aou.. de meleg van!! mán az elébb is szóltunk! Nyissanak mán egy ablakot mer meg lehet itt sűűűlni!!” Velem szemben a néni: nem lehet kinyitni az ablakot? (megpróbáltam, persze, hogy ki lehetett) Majd jött egy csávó, becsukta. „Mán elnéjzíst, de hátravág a huzat”
Karcagon felszállt pár szakközepes srác:
-Hát Béla hun van?
-Mán hazament. Mer lóg.
-Mindig lóg
-Oszt aki egy deszkábúl nem bír kivágni egy háromszöget, az nekem ne pofázzon!
-Deszkábúl? Háromszöget? Hogy-hogy háromszöget?
-Há úgy, hogy itt van így a deszka, oszt így átlósan kettévágod oszt akkor háromszög.
-Jaaa. Azt minek kellett a?
-Széjnakötőünek…
Hát, ilyenek voltak… Hazaértem. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése