Amikor valaki idegen nyelven próbál beszélgetni, nem kerülheti el, hogy hibázik… Ha olyat mond, aminek nincs értelme, az nem is olyan gáz, mert szólnak neki és elmondja másképp. Mindjárt érdekesebb, ha van értelme annak, amit elmondott csak éppen mást jelent, mint amit mondani akart :)
A spanyoltanárom egyszeri tanítványát még nem sikerült überelnem, szerencsére. A hölgy Spanyolországban tyúkhúslevest akart rendelni az étteremben, de a tyúk szó nem jutott eszébe. A csirkére viszont nagyjából emlékezett, de nem teljesen, így véletlenül f@szlevest rendelt... Mire a pincér: „Az enyémből?”
Az első franciaórán mindenkinek röviden be kellett mutatkozni. Az egyik német srácot a hobbijairól kérdezték, mire azt válaszolta, hogy „öööö….szeretem öööö….csinálni aaaa öööö dolgokat…….öööö…..amik érdekelnek…” Mondta a tanár, hogy a „csinálni a dolgokat” kifejezésnek van némi szexuális tartalma, ezért ha állásinterjún megkérdezik, hogy mi a hobbynk, akkor lehetőleg válaszoljunk valami mást.
Rájöttem, mitől nehezebb nekem a francia, mint a német. A német tele van mássalhangzókkal (pl. Halsschmerzen), hosszabbak a szavak, emiatt nehezebb hibázni. A franciában nincs annyi mássalhangzó, ráadásul rövidebbek a szavak (viszont több van belőlük pl. mal à la gorge)… Ha egy hárombetűs szóból egyet eltévesztesz, akkor jó esélyed van, hogy mást mondasz, mint amit szerettél volna. Pl. reggel felhív a haverod és mert nagyon álmos hangon mondod, hogy „allo?” megkérdezi, hogy felkeltél-e már. Erre azt akarod válaszolni, hogy már felébredtél (udvariasságból azt füllented, hogy ááá, nem a telefon ébresztett), de még nem keltél fel. Je suis dans le lit (li)=az ágyban vagyok. Je suis dans le lait (lé)=a tejben vagyok. (Wellness Kleopátra módra) :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése